20 Nov, 18

Lóvasúton ünnepeltük a Sas-hegyet

  282 pókfajt találtak a Sas-hegyen, ami Magyarország pókfaunájának 1/3-a

A Zugligeti úton egy éve megnyílt a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpont, az építész szakma pedig azóta ünnepli a nagyszerűen felújított épületet. A Sas-hegyi Látogatóközpont nem lett volna elég tágas egy ekkora ünnepségre, ezért 2018. október 12-én a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság az egykori lóvasút-végállomásra hívta az érintett állami és önkormányzati vezetőket, természetvédelmi szakembereket és civileket, köztük a Sas-hegy Védő Egyesület képviselőit is. Kettős ünnep volt, hiszen a Budai Sas-hegy Természetvédelmi Terület 60 éves lett, a Budai Tájvédelmi Körzet pedig éppen 40. 

Honlapunkra rövid cikkek valók, ezért a politikusi felszólalásokról most csak annyit, hogy nem volt baj velük, szépen lementek. Az élményt a délutáni szakmai előadások jelentették. Ahogy az várható volt, Dr. Merkl Ottó Bogárparadicsom Budán címmel most is szellemes előadást tartott, Halász Antal remekül foglalta össze a Sas-hegy elmúlt 60 évét, és az összes többi előadás tartalmas és élvezhető volt. Egyesületünk szempontjából most két előadást emelek ki. Dr. Szinetár Csaba pókász (vannak persze hangzatosabb címei is, de a lényeg, hogy pókász, mégpedig a legjobbak közül való) előadása azért volt izgalmas, mert arról adott átfogó képet, hogy a Sas-hegyen egy konkrét állatcsoport, a pókok fajszáma hogy változott az elmúlt 80 évben. Igen, 80 éves összehasonlító vizsgálatokra van lehetőség, és ez óriási dolog! Balogh János akadémikusra az idősebb Sas-hegy Védők biztosan emlékeznek, hiszen nemcsak zoológus volt, de televíziós személyiség is, aki ökológiai sorozataiban lenyűgöző trópusi expedícióiról tudósított. Kevesen tudják róla, hogy fiatal korában a Sas-hegy jeles kutatója volt. Vizsgálatait 17 éves korában kezdte, és 1930-tól (27 éves korától) 4 éven keresztül nagyon alapos kutatást végzett, amit „A Sashegy pókfaunája” címmel publikált. Dr. Samu Ferenc és Szinetár Csaba az ő eredményeivel hasonlították össze a természetvédelmi terület pókfaunájának újabb felméréseit.

Szinetár Csaba 10-12 éve a Sas-hegyi Látogatóközpont kialakításában is részt vett, neki köszönhetjük, hogy a gyerekek ma is jól szórakoznak a 10-szeresre nagyított pókokon. Piroslábú döcögőpók? – mondják, és göcögve döcögnek. Az előadásnak viszont komoly és – végre ilyet is hallunk – pozitív mondanivalója volt. A Sas-hegyet a körbeépítés miatti izoláció (elszigeteltség) és a globális éghajlatváltozás is sújtja. Nyilván vannak olyan növény- és különösen állatcsoportok, amelyek ezt nem is élik túl. Ám Balogh János egykori és Szinetárék mai felméréseinek összehasonlításából az derült ki, hogy a pókok egész jól érzik magukat. A számok nyelvén: Balogh János 1930 és 1934 között 171 pókfajt talált, Szinetár és Samu 1994 és 1998 között 178 fajt. A 21. században újabb fajokat is megtaláltak, köztük olyat is, amely csak itt fordul elő. 1930 és 2012 között összesen 282 pókfajt találtak a Sas-hegyen, ami Magyarország pókfaunájának 1/3-a. Mindezt 30 hektáron, sőt még kisebb területen, mert míg a hegytető dolomit sziklagyepein szinte minden követ felemeltek, a hegylábi erdőket alig-alig kutatták, ott valószínűleg még más fajok is élnek. Csodálatos az a biológiai változatosság! Ezért van óriási jelentősége, hogy mindent megtegyünk a Sas-hegy élőhelyeinek megóvásáért, sőt a természetesség javításáért. 

A másik fontos témáról most csak három mondat: Dr. Koncz Péter, a DINPI munkatársa örömmel közölte, hogy az Európai Unió támogatásával elindult egy 10 éves projekt, az „Élettel teli tölgyesekért”. Ennek keretében a Dayka Gábor utca fölötti bokros terület parkerdővé alakítása is megkezdődik. Egyesületünk elnöke, Tihanyi Ervin a Lóvasút végállomásán a kávézás idejét is hasznosan töltötte: megegyezett a DINPI szakértőivel, hogy a Sas-hegy Védő Egyesület tájékoztatja a környékbeli lakókat a kezdődő munkákról, és a tervezési folyamatban is aktívan részt fogunk venni. (Folytatás hamarosan.) GaGyu