18 Dec, 18

A Sas-hegy bokra a parókafa

Legutóbb arról írtam, hogy az Év fája egyúttal a Sas-hegy fája: a virágos kőris. Tihanyi Ervin legújabb fotóján egy mosolygó ősz ember (ez volnék én) egy cserszömörce bokor mögött áll. Mostantól csak a cserszömörcére figyeljetek! Szerintem ez a Sas-hegy bokra vagy tudományosabb szóval a cserjéje.

 

Hogy miért hívják fának, ha egyszer bokor? A bokrok és fák között sokszor nincs éles határ, egy galagonya például kisebb fává is nőhet. De a cserszömörce hiába nő jó nagyra, helyesebb bokornak nevezni. Mikor réges-régen a Dayka Gábor utca felől egy ösvényen felkapaszkodtunk a védett terület tetejére (bár ezt már akkor sem szabadott megtenni), ahogy kiértünk a fák alól a napfényre, óriási cserszömörce bokrokat láttunk. Ez a tipikus természetes élőhelye, a dolomit talajon álló molyhos tölgyes karsztbokorerdő. Néha 4-5 méter magasra is megnő, elterebélyesedik, ráadásul gyökérről jól sarjad, ezért néhol nagy területet foglal el. És gyönyörű! Késő tavasszal is, ősszel is. Szépsége és szárazságtűrése miatt ültetik az autópályák rézsűire, ott is nagyon jól mutat.

Május végén, június elején, vagyis éppen most virágzik, ilyenkor nem kell hosszan magyarázni, hogy miért hívják parókafának. Szaporodásbiológiája elég bonyolult, de azt speciális ismeretek nélkül is mindenki látja, hogy virágzatát micsoda bozontos, laza szövedék díszíti. Van aki vattacukorhoz hasonlítja, de parókára is emlékeztet, ez a név vált elterjedtté. A bonyolult szaporodásról röviden csak annyit, hogy többnyire kétlaki növény, vagyis az egyik növényen csak fiú virágok, a másikon csak lányok vannak. A díszes paróka a nőivarú virágzatokon alakul ki, mégpedig a meddő virágok kocsányaiból. Mert a virágok többsége bizony meddő, a nagy kuszaságban nyár végén csak néhány barna lapított termést lehet felfedezni. A cserszömörce azért olyan látványos, mert az egymásba gabalyodó repítő-készülékek késő őszig is a növényen maradhatnak.

Aztán jön az őszi színpompa, ami karsztbokorerdőkben éppen a cserszömörce miatt csodálatos. Aranysárgától lángoló vörösön át bíborliláig változik a szömörcelevelek színe. Erre majd ősszel lesz érdemes visszatérni. Most csak néhány apróság: évszázadokon át fontos bőrcserző növény volt, ezért a cser-szömörce név. Azt hogy szájvizet és gyulladáscsökkentő gyógyszereket készítenek belőle biztos te is tudtad. Mégis azt mondom, inkább távolról érdemes csodálni, mert ha a növény arra érzékeny bőrfelülethez ér, enyhe mérgezést, kiütéseket okozhat. Mindent egybevéve: nagy öröm, hogy különleges szépségét a sas-hegyi utcákon és odafönt a természetvédelmi területen is csodálhatjuk. [GaGyu]